A holsteini ló A holsteini ló A holsteini ló Ugrózsenik északról A holsteini a világ egyik legismertebb, és Európa egyik legrégebbi lófajtája. A fajta fejlôdésére jellemzô az állandó megújulásra való képessége, teljesítményének és küllemének a különbözô korok igényeinek megfelelô folyamatos átalakulása. Tenyésztôi évszázadokon át úgy alakították a fajtát, hogy mindig a maximumra törekedtek, ezért a holsteini lovak rendkívül népszeruek voltak használóik körében, akár a hadviselést vagy a közlekedést, akár a mezôgazdasági munkákat vagy a lovassportokat vesszük figyelembe.   -------------------------------------------------------------------------------- Nem véletlen, hogy sok más kulturló fajta kialakulásában is fontos szerepet játszottak. A XVI. századbeli Spanyolországban Holsteinbôl származó mének segítségével hozták létre a késôbb divatirányzatot teremtô spanyol-nápolyi típusú lovakat. A hannoveri fajta eredeténél is holsteini mének tenyésztésbe állításával alapítják meg a cellei méntelepet. Sokakban felmerül a kérdés, vajon mi adja ezt a nagy energiát, ami ebben a fajtában rejlik mind a mai napig. Mindenekelôtt az ideális tenyészhely - Schleswig-Holstein tartomány - klímájának és talajának adottságai, a mezôgazdasági területek hasznosításának struktúrája. Az állattartás számára az állandó legelôterületek fenntartása, ami a megfelelô csikónevelést biztosítja. Másodsorban a több ezer ellô holsteini kanca és a párosításukhoz használt ivadékvizsgált mének sora említendô.Végül, de nem utoljára, a fajta utánpótlásának optimális reprodukálása és felnevelése mellett rendkívüli jelentôsséggel bír az a ragaszkodás, amivel a holsteini tartományban élô tenyésztôk fajtájuk iránt viseltetnek. Néhány híres lótenyésztô család évszázadokon átívelô tenyésztôi munkája a mai napig elismertséget és megbecsülést jelent az utódoknak. Igaz, hogy a hírnév viszont kötelez, és a legtöbben igyekeznek megfelelni az elvárásoknak (pl. Thormählen család). A holsteini fajtának soha nem volt alapító nagy ménese, és a lóállomány mindvégig kistenyésztôk tulajdonában, szétszórtan helyezkedett el. A kezdetekben néhány kolostorban folyt olyan színtu lótenyésztés, amely rányomta bélyegét környezete lóállományának fejlôdésére. A tagoltságból eredô hátrányok kiküszöbölésére és az egységes fajta kialakításának érdekében a világon elsônek Holsteinben hoznak létre lótenyésztô egyesületet 1883. március 15-én. Az elsô méneskönyv kiadását, a méncsikónevelô-telep létesítése és a tartományi lótenyésztô szövetség megalakítása követte. A tenyésztési feltételek fejlôdése mellett a fajta is folyamatos változásokon ment keresztül. A kezdeti robusztus jellegu mezôgazdasági típust a közúthálózat fejlôdésével olyan kocsilóvá kellett átalakítani, amely az erô mellett kitartással és gyorsasággal is rendelkezett. A katonaság lóigénye is megváltozott: a nehéz hátas (kürasszír) típus helyett a könnyulovassági állt hadrendbe. Ez szükségszeruvé tette a változást, mert a holsteini tartománynak mindig jelentôs bevétele származott a remondák értékesítésébôl. A keresletnek a tenyésztésre gyakorolt felhajtó ereje nem sokat váratott magára. Az új típus kialakítása érdekében az angliai ménimportok folyamatossá váltak. Az angol telivérek mellett a yorkshire kocsiló fajtájú mének voltak a legnépszerubbek. Az akkori kor követelményeinek leginkább megfelelô típus kialakulásában az utókor három yorkshire-i mén szerepét emelte ki: Burlington Turk 1829-1845-ig, Owstwick 1846-1859-ig, Brillant 1847-1867-ig fedezett Holsteinben. Mindhárom mén pej színu és 170 cm feletti marmagasságú volt. Származásukban több telivér mén is fellelhetô, melyeknek közös kapcsolódási pontjuk a verhetetlen csodaló, az 1764-ben született Eclipse. A XIX. század végére hat klasszikus ménvonal alakul ki a holsteini fajtában. Ezek közül kiemelkedik a féltestvér párosításból született Achill (1877. évi pej), melynek vonala az egyetlen, amely napjainkig is fennmaradt. Adjutant és Ethelbert ága még kancaoldalon néhol fellelhetô, de Ciceró és Füsilier nem hagytak említésre méltó utódokat. A Radautzból ( Bukovina) származó szürke Amurath, a festôi szépségu arab telivér Tajar fia, anyai oldalon shagya és lipicai ôsökkel is rendelkezett. Hosteini tenyészmuködése után - 21 éves korában - átkerült a cellei méntelepre. A holsteini a világ egyik legismertebb, és Európa egyik legrégebbi lófajtája. A fajta fejlôdésére jellemzô az állandó megújulásra való képessége, teljesítményének és küllemének a különbözô korok igényeinek megfelelô folyamatos átalakulása. Tenyésztôi évszázadokon át úgy alakították a fajtát, hogy mindig a maximumra törekedtek, ezért a holsteini lovak rendkívül népszeruek voltak használóik körében, akár a hadviselést vagy a közlekedést, akár a mezôgazdasági munkákat vagy a lovassportokat vesszük figyelembe. Nem véletlen, hogy sok más kulturló fajta kialakulásában is fontos szerepet játszottak. A XVI. századbeli Spanyolországban Holsteinbôl származó mének segítségével hozták létre a késôbb divatirányzatot teremtô spanyol-nápolyi típusú lovakat. A hannoveri fajta eredeténél is holsteini mének tenyésztésbe állításával alapítják meg a cellei méntelepet. Sokakban felmerül a kérdés, vajon mi adja ezt a nagy energiát, ami ebben a fajtában rejlik mind a mai napig. Mindenekelôtt az ideális tenyészhely - Schleswig-Holstein tartomány - klímájának és talajának adottságai, a mezôgazdasági területek hasznosításának struktúrája. Az állattartás számára az állandó legelôterületek fenntartása, ami a megfelelô csikónevelést biztosítja. Másodsorban a több ezer ellô holsteini kanca és a párosításukhoz használt ivadékvizsgált mének sora említendô.Végül, de nem utoljára, a fajta utánpótlásának optimális reprodukálása és felnevelése mellett rendkívüli jelentôsséggel bír az a ragaszkodás, amivel a holsteini tartományban élô tenyésztôk fajtájuk iránt viseltetnek. Néhány híres lótenyésztô család évszázadokon átívelô tenyésztôi munkája a mai napig elismertséget és megbecsülést jelent az utódoknak. Igaz, hogy a hírnév viszont kötelez, és a legtöbben igyekeznek megfelelni az elvárásoknak (pl. Thormählen család). A holsteini fajtának soha nem volt alapító nagy ménese, és a lóállomány mindvégig kistenyésztôk tulajdonában, szétszórtan helyezkedett el. A kezdetekben néhány kolostorban folyt olyan színtu lótenyésztés, amely rányomta bélyegét környezete lóállományának fejlôdésére. A tagoltságból eredô hátrányok kiküszöbölésére és az egységes fajta kialakításának érdekében a világon elsônek Holsteinben hoznak létre lótenyésztô egyesületet 1883. március 15-én. Az elsô méneskönyv kiadását, a méncsikónevelô-telep létesítése és a tartományi lótenyésztô szövetség megalakítása követte. A tenyésztési feltételek fejlôdése mellett a fajta is folyamatos változásokon ment keresztül. A kezdeti robusztus jellegu mezôgazdasági típust a közúthálózat fejlôdésével olyan kocsilóvá kellett átalakítani, amely az erô mellett kitartással és gyorsasággal is rendelkezett. A katonaság lóigénye is megváltozott: a nehéz hátas (kürasszír) típus helyett a könnyulovassági állt hadrendbe. Ez szükségszeruvé tette a változást, mert a holsteini tartománynak mindig jelentôs bevétele származott a remondák értékesítésébôl. A keresletnek a tenyésztésre gyakorolt felhajtó ereje nem sokat váratott magára. Az új típus kialakítása érdekében az angliai ménimportok folyamatossá váltak. Az angol telivérek mellett a yorkshire kocsiló fajtájú mének voltak a legnépszerubbek. Az akkori kor követelményeinek leginkább megfelelô típus kialakulásában az utókor három yorkshire-i mén szerepét emelte ki: Burlington Turk 1829-1845-ig, Owstwick 1846-1859-ig, Brillant 1847-1867-ig fedezett Holsteinben. Mindhárom mén pej színu és 170 cm feletti marmagasságú volt. Származásukban több telivér mén is fellelhetô, melyeknek közös kapcsolódási pontjuk a verhetetlen csodaló, az 1764-ben született Eclipse. A XIX. század végére hat klasszikus ménvonal alakul ki a holsteini fajtában. Ezek közül kiemelkedik a féltestvér párosításból született Achill (1877. évi pej), melynek vonala az egyetlen, amely napjainkig is fennmaradt. Adjutant és Ethelbert ága még kancaoldalon néhol fellelhetô, de Ciceró és Füsilier nem hagytak említésre méltó utódokat. A Radautzból ( Bukovina) származó szürke Amurath, a festôi szépségu arab telivér Tajar fia, anyai oldalon shagya és lipicai ôsökkel is rendelkezett. Hosteini tenyészmuködése után - 21 éves korában - átkerült a cellei méntelepre. A holsteini a világ egyik legismertebb, és Európa egyik legrégebbi lófajtája. A fajta fejlôdésére jellemzô az állandó megújulásra való képessége, teljesítményének és küllemének a különbözô korok igényeinek megfelelô folyamatos átalakulása. Tenyésztôi évszázadokon át úgy alakították a fajtát, hogy mindig a maximumra törekedtek, ezért a holsteini lovak rendkívül népszeruek voltak használóik körében, akár a hadviselést vagy a közlekedést, akár a mezôgazdasági munkákat vagy a lovassportokat vesszük figyelembe. Nem véletlen, hogy sok más kulturló fajta kialakulásában is fontos szerepet játszottak. A XVI. századbeli Spanyolországban Holsteinbôl származó mének segítségével hozták létre a késôbb divatirányzatot teremtô spanyol-nápolyi típusú lovakat. A hannoveri fajta eredeténél is holsteini mének tenyésztésbe állításával alapítják meg a cellei méntelepet. Sokakban felmerül a kérdés, vajon mi adja ezt a nagy energiát, ami ebben a fajtában rejlik mind a mai napig. Mindenekelôtt az ideális tenyészhely - Schleswig-Holstein tartomány - klímájának és talajának adottságai, a mezôgazdasági területek hasznosításának struktúrája. Az állattartás számára az állandó legelôterületek fenntartása, ami a megfelelô csikónevelést biztosítja. Másodsorban a több ezer ellô holsteini kanca és a párosításukhoz használt ivadékvizsgált mének sora említendô.Végül, de nem utoljára, a fajta utánpótlásának optimális reprodukálása és felnevelése mellett rendkívüli jelentôsséggel bír az a ragaszkodás, amivel a holsteini tartományban élô tenyésztôk fajtájuk iránt viseltetnek. Néhány híres lótenyésztô család évszázadokon átívelô tenyésztôi munkája a mai napig elismertséget és megbecsülést jelent az utódoknak. Igaz, hogy a hírnév viszont kötelez, és a legtöbben igyekeznek megfelelni az elvárásoknak (pl. Thormählen család). A holsteini fajtának soha nem volt alapító nagy ménese, és a lóállomány mindvégig kistenyésztôk tulajdonában, szétszórtan helyezkedett el. A kezdetekben néhány kolostorban folyt olyan színtu lótenyésztés, amely rányomta bélyegét környezete lóállományának fejlôdésére. A tagoltságból eredô hátrányok kiküszöbölésére és az egységes fajta kialakításának érdekében a világon elsônek Holsteinben hoznak létre lótenyésztô egyesületet 1883. március 15-én. Az elsô méneskönyv kiadását, a méncsikónevelô-telep létesítése és a tartományi lótenyésztô szövetség megalakítása követte. A tenyésztési feltételek fejlôdése mellett a fajta is folyamatos változásokon ment keresztül. A kezdeti robusztus jellegu mezôgazdasági típust a közúthálózat fejlôdésével olyan kocsilóvá kellett átalakítani, amely az erô mellett kitartással és gyorsasággal is rendelkezett. A katonaság lóigénye is megváltozott: a nehéz hátas (kürasszír) típus helyett a könnyulovassági állt hadrendbe. Ez szükségszeruvé tette a változást, mert a holsteini tartománynak mindig jelentôs bevétele származott a remondák értékesítésébôl. A keresletnek a tenyésztésre gyakorolt felhajtó ereje nem sokat váratott magára. Az új típus kialakítása érdekében az angliai ménimportok folyamatossá váltak. Az angol telivérek mellett a yorkshire kocsiló fajtájú mének voltak a legnépszerubbek. Az akkori kor követelményeinek leginkább megfelelô típus kialakulásában az utókor három yorkshire-i mén szerepét emelte ki: Burlington Turk 1829-1845-ig, Owstwick 1846-1859-ig, Brillant 1847-1867-ig fedezett Holsteinben. Mindhárom mén pej színu és 170 cm feletti marmagasságú volt. Származásukban több telivér mén is fellelhetô, melyeknek közös kapcsolódási pontjuk a verhetetlen csodaló, az 1764-ben született Eclipse. A XIX. század végére hat klasszikus ménvonal alakul ki a holsteini fajtában. Ezek közül kiemelkedik a féltestvér párosításból született Achill (1877. évi pej), melynek vonala az egyetlen, amely napjainkig is fennmaradt. Adjutant és Ethelbert ága még kancaoldalon néhol fellelhetô, de Ciceró és Füsilier nem hagytak említésre méltó utódokat. A Radautzból ( Bukovina) származó szürke Amurath, a festôi szépségu arab telivér Tajar fia, anyai oldalon shagya és lipicai ôsökkel is rendelkezett. Hosteini tenyészmuködése után - 21 éves korában - átkerült a cellei méntelepre.